Honlap neve

Szlogen kell ide.

Sikerült megállítani a pocokinváziót az Alföld egyes részein. Az intenzívebb talajmunka és persze az eső is segített. Helyenként akkora volt a vész, hogy nagyobb esők után is számítani kell a kártékony rágcsálók megjelenésére.

A mezei rágcsálók (mezei pocok, güzüegér, hörcsög, ürge) számára terített asztal a magokban, termésekben bővelkedő, gondosan művelt határ. (Hát még a nem gondosan művelt!) A pockok aktivitása a nyári hónapokban fokozódik, kártételük az érésben lévő kalászosokban gyakran észlelhető. Föld alatti járataikban az érett gabonaszemekből készleteket halmoznak fel. Felszaporodásuknak kedvez a száraz, csapadékmentes időjárás. Esős, csapadékos időben létszámuk csökken, betegségek tizedelik meg őket. Jól megfigyelhető, hogy egy-egy kiadós esőzés után elpusztult pockok találhatók a pocokjáratok környezetében.

A rendkívül gyors ivarérésének köszönhetően a pockok gyorsan szaporodnak, de szinte ugyanilyen gyorsan el is pusztulnak. A nőstények öthetesen érik el az ivarérett kort, ami az emlősök között ?csúcsteljesítménynek? számít. Az alomban általában 4-12 újszülött van, nyáron a nőstények háromhetente ellenek, de a nagyon enyhe teleken is van szaporulat.

Mint általában, a mezei pocok elleni védekezésre is elmondható, hogy legjobb védelem a megelőzés. Azaz a megtelepedésük megakadályozása. Eddigi tapasztalatok szerint megállapíthatjuk, hogy hatékony módszer a kotorékaik megsemmisítése, élőhelyük állandó háborgatása. Ez a szakszerű talajművelésen és növényápoláson keresztül valósítható meg. Ugyanakkor az elhanyagolt, műveletlen, gaztengerben álló területeken gyorsan túlszaporodnak.

Mindenevők

Tápnövényeinek száma nagy, a pocok ugyanis termesztett növényeink közül szinte mindegyiket fogyasztja. A károsított növényi részek, zölden és szárazon a gyökér, szár, levél, virág, de gyakran maga a termés. Mondhatni nem válogatós, az évszakra jellemző táplálék-féleséget fogyasztja. Szántóföldi körülmények között a kalászosok, pillangósok, repce, stb. magjait szívesen fogyasztja. A mezei pocok kolóniákban él, járatai 40-60 centiméteres mélységben találhatók. A talaj felszínére csatlakozó járatai fölé nem épít földkupacot. A lakott járatok környezetében a növényzetet ?kefére rágja?. Állandó jelenlétére a jól kitaposott járatok, ürülék- és táplálékmaradványok hívják fel a figyelmet. Nagy sűrűség esetén a járatok környezetében fehér, zegzugos rajzolatú vizeletkiválás is észlelhető. Ez a táplálék magas nitrogén tartalmát jelzi.

A mezei pocok rendkívül szapora, tél végétől késő őszig több ciklusban is ellik. Száraz, de táplálékban bővelkedő években a betegségek nem tizedelik, ezért túlszaporodik. Szívesen telepszik mezőgazdasági művelésű területek közelébe vagy kevésbé háborgatott termőterületre. Az árokpartok, tarlók elhanyagolása kedvez a megtelepedésüknek. Szívesen tanyázik gyümölcsösökben is, ha a sorok elgyomosodnak. Erre nyár végén különösen figyelni kell, mert a háborítatlan, elgyomosodott területeken megtelepedve súlyos károkat okozhat a téli kéreg- és gyökérhántolással, ami a fák pusztulásához vezethet. Faiskolában vagy csemetekertben az általa okozott kár